Kutatás: Robert Burnsnek nincs bizonyított kapcsolata a karibi rabszolgatartókhoz
A Glasgow-i Egyetem munkatársai, Stephen Mullen történész és Craig Lamont irodalomtörténész korabeli levelezés és hajózási nyilvántartások alapján vizsgálták Robert Burns skót nemzeti költő és a jamaicai rabszolgatartó rendszer viszonyát. Burns 1786-ban, a tönkrement Mossgiel-gazdaság és magánéleti nehézségek miatt komolyan fontolgatta a kivándorlást: Jean Armour ikrekkel volt várandós, a költő pedig ültetvényi könyvelőként keresett volna jövedelmet, ami a rabszolgák munkájának felügyeletét jelentette volna. A korábbi életrajzok három hajójegyről – a Nancy, a Bell és a Roselle – beszéltek; a fennmaradt dokumentumok és újonnan feltárt hirdetések szerint azonban csak egyetlen igazolt foglalása volt, az 1786. október 17-én induló Bellre. Ezt családi és szakmai okokból lemondta, a jegy árának elvesztésével; a szerzők szerint ez volt az egyetlen anyagi érintettsége a rabszolgatartó rendszerrel. A jamaicai ültetvényes skót Douglas családdal tárgyalt, de jogilag kötelező szerződés nem jött létre, ültetvényes haszonhoz és rabszolga-kereskedelemhez nem jutott. Alternatívát a 1786. július 31-i kilmarnocki, majd az 1787. április 14-i edinburghi verseskötet hozott: a kutatók 2024-es árfolyamon 1,76 millió fontra becsülik a bevételeket, ami skóciai harmincfontos könyvelői kezdőfizetéssel csaknem huszonkilenc év munkája lett volna. Jamaica a korszak kulcsfontosságú cukortermelő gyarmata volt, Nyugat-Afrikából behurcolt rabszolgákkal; a brit rabszolgaságot az 1833-as törvény 1834-ben szüntette meg a Brit Nyugat-Indiákon, 1838-ig tartó gyakornoki rendszerrel. A 2033-as abolicionista bicentenárium előtt a szerzők szerint Burns, aki személyes válságban utasított el egy jövedelmező jamaicai ajánlatot, nem tehető a rendszert működtető skótok jelképévé.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔