Hamis bizonyíték és családi tragédia kísérte az 1956-os magyar olimpiai csapat történetét
Az 1956-os magyar olimpiai csapat tagjai a forradalom kitörésekor Tatán készültek a melbourne-i játékokra. Dömölky Lídia akkor húszéves volt, és már világbajnoki aranyérmesként az olimpia egyik nagy esélyesének számított. A sportolók nehezen jutottak hírekhez és telefonhoz, ezért Kamuti Jenő édesapjának segítségével a tata-tóvárosi vasútállomás úgynevezett amerikai vonalát használták, hogy kapcsolatba léphessenek otthon maradt családtagjaikkal.
Október 23-án a teljes olimpiai csapatot Budapestre, a Margitszigeti Nagyszállóba vitték, miközben az Air France chartergépe a forrongó főváros miatt nem érkezhetett meg. A franciák azt javasolták, hogy a magyarok jussanak el Prágába, ám a csehszlovák hatóságok oda sem engedték őket, mert attól tartottak, hogy a magyarok jelenléte náluk is felkelést robbanthat ki. Végül buszokkal Nymburkba utaztak, miután a vasutasok sztrájkja miatt a különvonat sem indulhatott el.
A csapat ott élte át november 4-ét, a forradalom leverésének napját, és a sportolók még a budapesti ágyúdörgést is hallani vélték. A száztizenegy magyar versenyző közül egyedül Iharos Sándor nem vállalta az utazást. A küldöttség végül Melbourne-ben szerepelt, és kilenc győzelmet szerzett, amit Dömölky Lídia az 1952-es, tizenhat magyar aranyérmet hozó helsinki olimpia eredményeihez mérve is rendkívüli teljesítménynek tart.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔