Így lehet kiszakadni a teljesítménykényszerből a természetben
A természetben töltött idő is könnyen újabb teljesítményfeladattá válhat, ha a túrázó folyamatosan a megtett távot, az időt, a szintemelkedést, a pulzust vagy az edzéscélokat figyeli. Az Outside Online szerzője egy hegyi túrán tapasztalta meg ennek a következményeit: meghúzta a combhajlító izmát, mégis ragaszkodni próbált volna a korábbi tempóhoz, mert a közös reggeli sétát edzésként kezelte. Barátja végül leült mellé az ösvényen, és arra emlékeztette, hogy a természetben nemcsak „tenni”, hanem egyszerűen jelen lenni is lehet.
A felismerés összekapcsolódott a szerző mindennapi életével, amelyet szorosan beoszt, mér és ellenőriz. A teljesítménykényszer a szabadidős tevékenységekre is átterjedhet: a hobbihoz ellenőrzőlisták, edzéstervek és számszerű célok társulnak, miközben háttérbe szorul a környezet megélése. A szerző szerint a valódi kikapcsolódáshoz időnként el kell engedni a mérőszámokat, meg kell állni, és figyelni kell a tájra, a hangokra, a szélre vagy éppen a saját nyugalomra.
Az írás egy 2018-as, a Torontói Egyetem és a Rutgers Egyetem kutatóihoz kötődő tanulmányt is idéz. Ennek tanulsága szerint a boldogság, az egészség vagy a jobb teljesítmény állandó hajszolása könnyen hiányérzetet és elégedetlenséget kelthet. A természet akkor töltheti be regeneráló szerepét, ha nem mindig egy elképzelt jövőbeli teljesítmény elérésének eszközeként tekintünk rá.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔