Oroszországot elhagyták, de nem szabadulnak tőle – dokumentumfilm újságírókról
A Foreign Policy Julia Loktev My Undesirable Friends: Part II – Exile című dokumentumfilmjét ismerteti, amely a 2024-es, elismert előzmény folytatása. Az első rész a Dozhd (TV Rain), Oroszország utolsó független televíziós csatornájának utolsó moszkvai napjait követi 2022 márciusában, az Ukrajna elleni teljes körű invázió után; a második rész a száműzetésbe kényszerült újságírókat. A főszereplők szinte mind nők: a cenzúratörvények miatt munkájuk akár 15 év börtönnel is büntethetővé vált, ezért laptopbal, háziállattal, gyerekekkel és kevés holmival útlevelet nem igénylő célállomásokra – Isztambulba, Tbiliszibe, Prágába, Tel-Avivba – menekültek. Anna Nemzer úgy fogalmazott, mintha 1941-ben egyszerre lennének „németek és zsidók”. Grúz és lett házigazdáik Putyintól várják a háború megállítását, ukrán forrásaik a nyelvet is nehezményezik, orosz szüleik hazatérést sürgetnek. Loktev iPhone-nal forgatott, a film hatórás. Elena Kostyuchenko, a bezárt Novaja Gazeta újságírója – ahol négy kollégáját meggyilkolták – keményen értékeli, hogy a fasizmus előretörését évekig dokumentálták, de kényelmüket nem áldozták fel. Alesya Marokhovskaya tüntetésen filmezett, ahelyett hogy beavatkozott volna. Az újságírók YouTube-on, podcastokban, majd Rigában, Lettországban adott élő adásokban tájékoztatják az orosz nyelvű közönséget a háborúról; a Dozhd első adásengedélyét elvesztette, ma Hollandiából működik. Alesya és Irina Dolinina, az IStories prágai oknyomozói anonim, pontos fenyegetéseket kaptak, útlevélszámokkal és járatfoglalásokkal.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔