Emberáldozatok védhették egy négyezer éves kínai város kapuját
A közel négyezer éves Simao városának keleti kapujánál feltárt emberi koponyák és jádetárgyak arra utalnak, hogy az erődítmény vallási szerepet is betölthetett. A Senhszi tartományban, a Sárga-folyó északi kanyarulatának közelében fekvő település Kr. e. 2300 és 1800 között élte virágkorát, kiterjedése ekkor csaknem négy négyzetkilométer volt. Két, összesen több mint tíz kilométer hosszú védőfal választotta el a külső és a belső várost.
A keleti kapu Kr. e. 2000 körül épülhetett, tornyai és kanyargós átjárója pedig megnehezítette a támadók dolgát. A kapu alapozása alatt hat, emberi koponyákat tartalmazó leletegyüttest találtak. Ezek nem sírgödrökben, hanem az eredeti talajfelszínen feküdtek, és valószínűleg több alkalommal, a kapu építése előtt vagy közben helyezték el őket. Tájolásuk a napfordulókhoz igazodott. Jessica Rawson régész szerint a maradványok védelmező rítusokhoz kapcsolódhattak, konkrét bizonyítékot azonban emberáldozatra egyelőre nem találtak.
A kapu kőfalaiba fegyvereket és jogarokat formázó jádetárgyakat illesztettek, a közelben előkerült korsók, kancsók és ivóedények pedig közösségi lakomákkal kísért szertartásokra utalhatnak. Simao központjában állt a Huangcsengtaj tizenegy kővel megerősített teraszból álló együttese, amely a város szertartási központja lehetett. A 2012 és 2024 között végzett ásatások több mint hetven lakóépületet, barlanglakásokat és temetőket is feltártak. A kutatások szerint a lakosság főként kölest, valamint sertésből, szarvasmarhából és juhból származó állati fehérjét fogyasztott.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔