Folyamatos volt az átmenet a neolitikum és a rézkor között

A The Prehistoric Society kiadványában bemutatott új régészeti kutatás szerint az európai neolitikum és rézkor közötti átmenet nem hirtelen törés, hanem évszázadok alatt lezajló, szerves fejlődés volt. Jess E. Thompson és csapata a dél-olaszországi Puglia, Basilicata és Calabria több mint száz lelőhelyén fellelt mintegy hétszáz egyéni maradvány elemzésével cáfolta meg a korábbi feltételezést, amely a temetkezési szokások drasztikus változása alapján éles kulturális forradalmat feltételezett.

A Kr. e. 6000 és 3800 közötti évezredekben a temetkezési rítusok fokozatosan alakultak át. A korai neolitikumban (Kr. e. 6000–5500) még a falvakon belüli egyéni sírok domináltak, a középső szakaszban (Kr. e. 5500–4300) pedig a barlangi temetkezés és a hamvasztás is megjelent. A késő neolitikumban (Kr. e. 4300–3800) a pásztorkodás térnyerésével kialakultak ugyan a településektől elkülönülő sziklasírok és kollektív nekropoliszok, a hozzátartozók azonban továbbra is gyakran temetkeztek elhagyott falvaik területére.

A sírmellékletek, például a kerámiák jelenléte szintén nem hirtelen újítás volt, hanem a neolitikum elejétől létező gyakorlat elterjedése. A kutatók megállapították, hogy az átalakulást nem külső éghajlati válságok vagy népességmozgások idézték elő, hanem a helyi lakosság életmódjának és hiedelemvilágának lassú, generációkon átívelő alkalmazkodása.