A nyomtatott sajtó terjesztette széles körben a kora újkori európai vámpírpánik történeteit
A kora újkori európai vámpírpánik elbeszéléseit a nyomtatott sajtó és a formálódó média tette széles körben ismertté. John Blair brit történész friss kötete azt vizsgálja, hogyan alakultak át a holtak visszatéréséről szóló beszámolók a hivatalos másolások és fordítások során. A 18. század első felében a helyi hiedelmek így jutottak el egyre nagyobb olvasóközönséghez; az Oxfordi Egyetem történészeinek háttéranyaga szerint a brit újságolvasók 1732-ben részletesen értesülhettek a szerbiai falvakban kirobbant vámpírhisztériáról. A helyiek több holttestet is kiástak, amelyeket állítólag romlatlanul, vérrel telve találtak, majd megcsonkították és elégették őket. A balkáni történetek az európai hírkeringés révén helyi félelemből írott forrásokra hivatkozó narratívákká váltak.
Blair egy 1713-as, ma Nyugat-Ukrajnához tartozó Dąbrówka-beli esetet hoz fel: a lakók egyházi bíróság elé kerültek, mert illegálisan exhumáltak egy nőt. A perirat szerint elismerték, hogy a halott vérét vodkával keverve megitták, de tagadták, hogy a szívét kivágták, a vért lisztbe keverve süteményt sütöttek volna. A kutató szerint az abszurd részleteket nagy valószínűséggel a bírák előzetes ismeretei és irányított kérdései alakították, inkvizítori mintára, így a jegyzőkönyv nem bizonyítja valamennyi cselekmény megtörténtét, inkább a korabeli hiedelemrendszert tükrözi. A hivatalos iratok és a nyomtatott beszámolók a szerkesztésekkel egyre részletesebb történetekké váltak.
A holtak visszatérésétől való rettegés globális: hasonló hisztériák voltak az ókori Asszíriában, Kínában, a Római Birodalomban, a középkori Európában és Amerikában is. Az európai vámpírmítosz egy ága annak a hiedelemkörnek, amely ragadozó természetfeletti lényekkel – például délkelet-ázsiai repülő démonokkal vagy indiai mitológiai alakokkal – magyarázta a közösségi tragédiákat. Az ilyen „vámpírepidémiák” jellemzően akkor törtek ki, amikor a biztonságérzet megrendült; a holttestek megcsonkítása és elpusztítása terápiás szelepként működött, és sok esetben megakadályozta, hogy a paranoia élő, marginalizált csoportok elleni erőszakba torkolljon.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔