A torontói diadal után Oscar-esélyes lett a Nágaföldről származó indiai film

Az Angh című film megszületése önmagában is meglepő történet: Nágaföldről, India kétmilliónál is kevesebb lakosú, hegyes északkeleti államából származik, konyak nyelven készült – egy olyan törzsi nyelven, amelyet a legtöbb indiai nem ismer, nemhogy a nemzetközi közönség –, rendezője, Theja Rio első nagyjátékfilmjét forgatta, és a szereplők többsége először állt kamera elé. Mindezek ellenére a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon a film elnyerte a Platform Prize-t, a zsűri egyik rangos elismerését, amelyet a különösen markáns rendezői hangvételű alkotásoknak adnak; a zsűri Rio „frissítő perspektíváját" és a ritkán látott világ bemutatását dicsérte. A díj az új szabályoknak köszönhetően szokatlan utat nyit a 2027-es Oscar-díj felé: hat kijelölt nemzetközi fesztivál díjazottjai anélkül is számításba vehetők a nemzetközi film kategóriájában, hogy kizárólag hazájuk hivatalos nevezésére támaszkodnának – ez még nem jelenti, hogy az Angh jelölt lenne, de egy konyak nyelvű alkotást beemel egy globális beszélgetésbe, amelyből az ilyen történetek eddig szinte teljesen hiányoztak. A Delhi-ben, a győzelem után három nappal nyilatkozó Rio elmondta, producerei bizakodtak, ő azonban nem számított diadalra. A film az 1960-as évek elején játszódik, és Anghba-t, egy konyak falu öregedő, örökletes főnökét és fiát követi, miközben körülöttük megváltozik a világ: apa és fia az utolsók közé tartozik, akik még az ősi hithez ragaszkodnak, miközben a kereszténység terjed, majd megérkezik az amerikai misszionáriust alakító skót Douglas Henshall. Az ötlet Rio-t Mon megyében, egy másik projekt kapcsán érte: az tűnt fel neki, ahogy a múlt és a jelen egymás mellett él – egy családon belül a nagyapa arcát tetoválás díszítheti a lefejezés régi gyakorlatából, míg unokája rockzenekarban gitározhat. Az időszak is jelentős: Nágaföld 1963 decemberében vált hivatalosan indiai állammá, a kereszténység évtizedek óta terjedt, és számos szokás eltűnt vagy csak töredékekben maradt meg. A konyak társadalom kutatója, Dr. B Amo Konyak szerint a kultúra nem szűnt meg, hanem új formát és új értelmet öltött. Rio épp ezt az átmeneti pillanatot akarta megörökíteni az apa és fia viszonyán keresztül, akik mélyen szeretik egymást, miközben világuk szétválik – a kritikusok szerint a film a haladás és a hagyomány nemlineáris, összefonódó viszonyát sikeresen ragadja meg.