Európának a háború után is rendeznie kell viszonyát Oroszországgal
Az ukrajnai háború lezárásáról ismét tárgyalások indultak Kijev és Moszkva között, amerikai közvetítéssel. Ezzel újra fellángolt a vita arról, milyen engedmények fogadhatók el Oroszországnak a béke érdekében, és vajon a mielőbbi megállapodás sürgetése kapitulációt jelent-e. A cikk szerint ez a konfliktus kezdete óta visszatérő kérdés: miközben korábban sok nyugati szereplő Putyin katonai legyőzésétől és elrettentő vereségétől remélt tartós megoldást, mára egyre inkább a háború elhúzódásának következményei kerültek előtérbe.
Az írás bírálja azokat a nyugati értelmezéseket, amelyek Donald Trump békejavaslatait Ukrajna elárulásaként vagy Oroszország indokolatlan megsegítéseként mutatják be. Hasonló vitát váltott ki Jonas Gahr Støhre norvég miniszterelnök és Alexander Stubb finn elnök Vlagyimir Putyinnal folytatott telefonbeszélgetése is. Bár a kapcsolatfelvételt egyesek az európai egységet gyengítő orosz propagandagyőzelemnek tartották, Volodimir Zelenszkij megköszönte a két vezető békét célzó diplomáciai erőfeszítéseit. Støhre arra is emlékeztetett, hogy Norvégiának Oroszországgal tengeri szomszédként érdeke a jószomszédi viszony.
A szerző szerint a tárgyalási folyamatot a sajtóban megjelenő, egymásnak ellentmondó beszámolók is nehezítik. Közben Ukrajna orosz gazdasági hátország ellen indított mélységi csapásai nem érték el a kívánt hatást, Oroszország pedig a nyári mezőgazdasági munkák után jelentős dízeltöbbletet halmozott fel, miközben autóbenzinből továbbra is hiánnyal küzdött. Mindez az írás érvelése szerint arra utal, hogy Európának nemcsak a háború végéről, hanem az Oroszországgal való későbbi együttélés feltételeiről is beszélnie kell.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔