Egy maja koponyaoltárnál a női áldozatok maradványai vannak többségben
A mexikói Nemzeti Antropológiai és Történeti Intézet lezárta egy maja koponyaoltár, tzompantli antropológiai vizsgálatát a chiapasi Frontera Comalapa közelében lévő barlangban. A 2012-ben feltárt lelőhelyen 165 emberi koponyát különítettek el: 83 nőhöz, 79 férfihoz tartozott, három nemét a töredékesség miatt nem állapították meg. Josuhé Lozada Toledo régész szerint a közel kiegyenlített arány indokolja a nők rituális szerepének alaposabb kutatását. Medencecsontok nem maradtak fenn, ezért Cristell Delesma Pérez és Abigail Reyes López az állkapocs szögéből és a szemöldökcsont ívéből következtetett a nemre. A 25–35 évesek alkották a legnagyobb csoportot, tizenöt gyermeket is azonosítottak, két személy 55–70 évet ért meg, ami jelentősen meghaladja a kora posztklasszikus, körülbelül negyvenéves átlagos várható élettartamot.
Három koponyán vágásnyom, több csonton hőhatás, főzés vagy sütés nyoma látszik; a mennyezet vastag korma fáklyás belépésre utal. A helyszín esőváró szertartások és zarándoklatok központja lehetett. A koponyák többségéről hiányzott az alsó állkapocs és a felső fogsor, ami másodlagos rituális felhasználást valószínűsít a gyermekkori koponyatorzítás mellett. A leletegyüttes Kr. u. 900 és 1200 közé, a kora posztklasszikus időszakra datálható, évszázadokkal megelőzve a közép-mexikói, faállványzatra fűzött koponyafalakat, például a tenochtitlani Huey Tzompantlit (Kr. u. 1200–1521).
A mezoamerikai hit szerint a szív a teyolía, a máj az ihíyotl, a fej a tonalli, a belső esszencia lakhelye volt; a barlangi koponyák az isteneknek felajánlott lelkek gyűjteményét jelenthették az alvilág bejáratának tekintett, termékenységi kultuszokhoz kötött szentélyekben.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔