Az OpenAI és az Anthropic modelljei megcáfolhatták az exponenciális idő hipotézisét
Az OpenAI három, régóta megoldatlan matematikai és számítástudományi problémára közölt megoldást, amelyek közül az egyik az exponenciális idő hipotézisét (ETH) kérdőjelezi meg. Ez az elmélet azt állítja, hogy bizonyos nehéz logikai problémák megoldásához a változók számának növekedésével még a leggyorsabb algoritmusoknak is exponenciálisan egyre több időre van szükségük. Az OpenAI állítása szerint modelljei olyan algoritmusokat találtak, amelyek szubexponenciális idő alatt oldják meg ezeket a feladatokat, vagyis gyorsabban a korábban lehetségesnek gondoltnál.
A kérdés a P és az NP problémaköréhez kapcsolódik, amely azt vizsgálja, hogy minden olyan feladat, amelynek megoldása gyorsan ellenőrizhető, gyorsan meg is oldható-e. Ryan Williams, az MIT professzora szervezi a számítástudományi közösség reakcióját, és Russell Impagliazzóval, valamint Ramamohan Paturival dolgozik együtt; utóbbiak 1999-ben publikálták az ETH-t. Williams szerint az OpenAI bizonyításának egyes részei rutinszerűek, két-három elemük azonban szokatlan és nehezen értelmezhető, ezért széles körű szakmai ellenőrzésre van szükség.
Az eredményeket nem minden tudományterületen azonos módon tették közzé: a matematikai anyag GitHubra került, a számítástudósok munkacsoportot alakítottak, a fizikusok pedig még kidolgozzák a publikálás rendjét. Levent Alpöge, az Anthropic matematikusa felvetette, hogy az OpenAI korábbi munkákra támaszkodhatott, majd az Anthropic is közzétette saját ETH-cáfolatát. A tudományos közösség így egyelőre nem lezárt áttörésként, hanem ellenőrzésre váró, jelentős állításként kezeli a fejleményt.