A látszólagos jólét csapdája: a sérülékeny középosztály
Orsós Lajos társadalmi kommunikációs szakértő Különben mind elbukunk című könyvének szerkesztett részlete a „sérülékeny középosztály” fogalmát járja körül. A szerző szerint a megszokott társadalmi térkép – lent a szegények, középen „a rendes emberek”, fent a gazdagok – hamis biztonságérzetet kelt, mert azt sugallja, hogy a középen állók helyzete stabil. A valóságban a legtöbben inkább veszélyzónában élnek: tanultak, dolgoznak, sokszor diplomájuk van, autójuk, hitelük vagy albérletük, a gyerek különórára jár, nyaralni is elmennek. Papíron minden rendben.
A döntő kérdés Orsós szerint az, mi történik, ha baj van: válás után két fizetés helyett csak egy marad, tartós betegség üti fel a fejét a családban, a bank megemeli a kamatot, vagy egy nagyszülő állandó ápolásra szorul. Erre az emberek többségének nincs valódi tartaléka sem pénzben, sem kapcsolatokban, sem idegrendszeri értelemben. A jövedelem alapján középen, a mozgástér alapján a lejtő szélén állnak, nem tudnának átvészelni hat-nyolc rossz hónapot.
A szerző képet ad a hétköznapokról is: a hónap első hetében megérkezik a bér, a másodikban már kerülni kezdik a nagyobb kiadásokat, a harmadikban jön az „ráér még” gondolat, a negyedikben pedig a mikrolemondások, például a kávé vagy a tévé-előfizetés elhagyása. Ezek külön-külön jelentéktelenek, együtt viszont azt mutatják, hogy az élet beszűkül. A fizetésemelés a szerző szerint reálértékben nem követi az inflációt, felfelé alig vezet lépcső, lecsúszni viszont könnyű.
Az instabilitás nem látszik a ruhán vagy a lakáson, hanem a rossz éjszakákban és a hétfő reggeli szorongásban jelentkezik. A réteg alapszabálya, hogy kifelé mindennek rendben kell látszania, miközben a környezet azt hajtogatja: „Örülj, hogy van munkád.”
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔