Ezt a hibát kerüljék el a szülők, amikor álláskereső felnőtt gyereküknek segítenek

A pályakezdő diplomások álláskeresése ma sok szülő számára különösen aggasztó, de Jodi Kantor Pulitzer-díjas újságíró szerint a felnőtt gyerekek közvetlen irányítása inkább hátráltathatja a folyamatot. Az Egyesült Államokban 2026 júniusában a 22–27 év közötti friss diplomások munkanélküliségi rátája 5,7 százalék volt, szemben az összes munkavállaló 4,1 százalékával. Közben 42 százalékuk olyan állásban dolgozott, amely nem használta ki a képzettségét vagy a megszerzett készségeit; a diplomások teljes körében ez az arány 33,7 százalék volt.

Kantor szerint a szülők érthető módon frusztráltak, ha gyermekük jó jegyekkel és gyakornoki tapasztalattal sem talál munkát, különösen akkor, ha éveken át takarékoskodtak a taníttatásáért. A túlzott beavatkozás, a folyamatos számonkérés vagy egy „biztosabb” pálya erőltetése azonban úgynevezett hókotró-neveléshez vezethet: a szülő minden akadályt megpróbál elhárítani, így a fiatal kevesebb lehetőséget kap az önálló problémamegoldásra és a kudarcok kezelésének megtanulására.

A tanácsadás helyett Kantor azt javasolja, hogy a szülők kérdezzék meg gyermeküket arról, mit tapasztal a munkaerőpiacon, és előbb értsék meg a megváltozott körülményeket. A digitális jelentkezések, az automatizált vagy mesterséges intelligenciával támogatott interjúk és a személytelen kiválasztás sok tekintetben eltér a korábbi gyakorlattól. Ugyanakkor továbbra is fontosak a valódi kapcsolatok: a szülő segíthet egy rövid, barátságos, de nem bizalmaskodó bemutatkozó levél átnézésében, illetve érdemes lehet interjú után köszönőüzenetet küldeni. Ezek az apró, személyes gesztusok kitűnhetnek az MI által készített pályázatok tömegéből.