A Brisbane AFL-dinasztia tehetségre, hűséges edzőre és a nehéz helyzetek szeretetére épül

Szombaton az MCG-n a Brisbane Lions a Fremantle elleni AFL-grand finalben olyan győzelmet aratott, amelyhez a Guardian Sport szerint nincs precedens; a leírás a Fremantle szívének perceken belüli „kitépéséről” szól. A hangulatot a klub több mint három évtizedes küzdelme, a Wharfie Time aktiválása és a gyors összeomlás magyarázza. Korábbi, máig emlegetett finals-vereség a Bulldogs 1997-es elődöntős kudarca az Adelaide ellen és a St Kilda 2009-es grand final-veresége a Geelongtól. Longmuir és a vezetők a Lions 2023-as döntővesztésének kezelését követték: Chris Fagan akkor húsz perccel később azt mondta, szoros grand finalt vesztett csapatok a következő években gyakran premiership-et nyertek.

2024-ben sorozatos keresztszalag-szakadások, Amerika-utazás körüli pletyka és kilenc forduló után 13. hely jött, miközben a Sydney állt az élen; hét gólos hátrányból fordítottak egy semi-finalt Nyugat-Sydneyben, a Geelong elleni preliminary finalben Oscar McInerney válla kiment a helyéről, mégis nyertek. Tavaly döntetlen a North Melbourne ellen Tasmániában, három vereség a Gabba stadionban és kvalifikációs vereség; idén pályán kívüli botrány, alapszakasz-meccsek, amelyeken alig tűntek jelenlévőnek, újabb kvalifikációs vereség, Lachie Neale-ügy a döntő hetében – és újabb bajnoki cím.

A tehetség, a listaépítés és Fagan hűsége miatt a gazdasági világválság idején négyszer egymás után győztes Collingwoodhoz mérhetők. A középmezőnyben labdaszerzés, játékkészség és Josh Dunkley találkozik. A 2004-ben a Port Adelaide ellen kieső öregedő kerettel szemben Will Ashcroft, Jaspa Fletcher és Darcy Wilmot 22, Logan Morris 21 éves; Harris Andrews, Dunkley, Hugh McLuggage, Jarrod Berry és Zac Bailey a húszas éveiben jár. Fagan zűrzavarban vette át a klubot, a magot nem ejtette, Leigh Mathews-hoz hasonlóan lojális maradt a finalsben teljesítőkhöz.