A Street Fighter a torna kezdetén veszíti el a lendületét
Kitao Sakurai Street Fighter-filmje erősen indul: a történet első fele feszes, látványosan rajzfilmszerű és következetesen komikus hangvételű. A nyitányt és több visszaemlékezést a Titmouse Inc. 2D-s, anime ihlette animációja mutatja be. Ezekből kiderül, hogy Ken (Noah Centineo) és Ryu (Andrew Koji) gyerekkori barátokként Gouken (Don Lee) tanítványai voltak, Ryu pedig 1987-ben megnyerte az első World Warrior-tornát. A győzelem után azonban Akuma (Joe „Roman Reigns” Anoa’i) sötét, pusztító erőkkel sodorta veszélybe.
Az élőszereplős rész hat évvel később veszi fel a fonalat. Ken megrendezett mérkőzéseken arat győzelmeket menedzsere, Dan Hibiki (Andrew Schultz) segítségével, miközben Ryu egy rosszul működő tésztázót vezet, és visszavonultan él. A két férfit Chun-Li (Callina Liang), az Interpol titkos ügynöke keresi meg: egy újjáélesztett World Warrior-tornára hívja őket, amelyet Lord M. Bison (David Dastmalchian) szervez. Bison a győztesen keresztül akar hozzáférni a Psycho Power nevű erőhöz.
A film eleinte ügyesen vegyíti a harcművészeti jeleneteket, a videojátékos effektusokat és a szereplőkre épülő humort. A táborokhoz Balrog (Curtis „50 Cent” Jackson), Blanka (Jason Momoa), Vega (Orville Peck), Guile (Cody Rhodes) és Dhalsim (Vidyut Jammwal) is csatlakozik. A Variety kritikája szerint azonban a történet pontosan a torna kezdetén veszti el a lendületét. A hét küzdelemből mindössze körülbelül másfél látható, miközben a cselekmény Bison összeesküvésével is párhuzamosan próbál haladni. A második félidőben szétesik a párbeszédek ritmusa, a hangkeverés gyakran elnyomja a beszédet, az akciót pedig esetlen, improvizatívnak ható poénok szakítják félbe. A kritika szerint a film így nem jut el koherens lezárásig.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔