A zsibói csata nyitotta meg Erdélyt a Habsburgok előtt
A zsibói csata 1705. november 11-én zajlott II. Rákóczi Ferenc kuruc serege és Ludwig Herbeville császári tábornagy hadserege között. Bár az ütközetben viszonylag kevesen haltak meg, következményei döntőek voltak: a vereség után Erdély rövid időn belül Habsburg-megszállás alá került, és a kuruc szabadságharc helyzete súlyosan romlott.
A konfliktus hátterében az állt, hogy a Habsburgok az 1699-es törökellenes győzelem után fegyverrel szerzett birtokként kezelték Magyarországot. A bécsi udvar felszámolta volna a rendi államot és a nemesi kiváltságokat, miközben a protestánsok vallásgyakorlását is korlátozta. Ez a politika a nemesség mellett sok jobbágyot és végvári katonát is elidegenített. Rákóczi felkelése kezdetben kedvező helyzetben indult, mert a Habsburgokat a spanyol örökösödési háború kötötte le, és XIV. Lajos francia király is támogatta. A franciák 1704-es veresége után azonban ez a segítség megszűnt.
Herbeville 1705 augusztusában 16 ezer katonával indult Erdély felé, és több sikeres hadművelet után a zsibói szorosnál ütközött meg Rákóczi seregével. Mindkét oldalon mintegy 15 ezer katona állt fel, de a kurucok fegyelmezetlensége és a császáriak nagyobb harci tapasztalata gyors győzelmet hozott Herbeville számára. A kuruc oldalon körülbelül 400 katona esett el. Herbeville egy héttel később elfoglalta Kolozsvárt, november végére pedig egész Erdély császári kézre került. A szabadságharc még 1711-ig folytatódott.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔