Az iskolák pénz nélkül nehezen készítik fel a diákokat a vizsgák utáni életre
Lola Okolosie egyetért Alan Milburn javaslatával, amely szerint az iskoláknak a vizsgaeredményeken túl azt is figyelniük kellene, hogyan boldogulnak a diákok az oktatás után. Milburn jelentése szerint az intézményeket annak alapján is érdemes lenne megítélni, hogy tanulóik továbbtanulnak-e, munkába állnak-e, illetve hozzáférnek-e a megfelelő szakmai képzéshez. A felvetés különösen fontos annak fényében, hogy az Egyesült Királyságban csaknem egymillió 16 és 24 év közötti fiatal nincs oktatásban, munkában vagy képzésben.
A jelentés egyik tanulsága, hogy a jó jegyek önmagukban sem garantálják a sikeres továbblépést: a Neet-fiatalok mintegy 30 százaléka megfelelő GCSE-eredményekkel hagyta el az iskolát. Az iskoláknak ezért a képesítések mellett a gyakorlati készségeket és a pályaválasztást is fejleszteniük kellene. A szerző szerint a pályaorientációt túl későn kezdik, gyakran egyetlen, 11. évfolyamon tartott rövid beszélgetésre korlátozva, miközben a munkatapasztalat is egyre kevesebb diáknak jut.
Milburn azt javasolja, hogy a 7–9. évfolyamon a tantervi idő 10 százalékát az iskolák szabadon használhassák fel, többek között munkatapasztalatra és pályaorientációra. Okolosie azonban arra figyelmeztet, hogy mindennek komoly finanszírozási akadályai vannak. A tanárok sokszor már most felismerik a veszélyeztetett diákokat: köztük vannak a sajátos nevelési igényűek, a gyenge eredményt várók, valamint azok, akik rossz magatartás vagy hiányzás miatt fokozatosan elszakadnak az iskolától.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔