Fuxi: Négy lakoma története – Qiu Jiongjiong érzéki filmje
Qiu Jiongjiong kínai képzőművész és filmes második játékfilmje, a Fuxi: Négy lakoma története versenyben mutatkozott be Tokióban. A rendező a 2021-es, Locarnóban díjazott Új régi játék után ismét műtermi díszletek és színházi hatású praktikus trükkök között dolgozott, ezúttal azonban nem egyetlen történetet mesél el. Az epizódfilm négy, étkezés köré szerveződő fejezetből áll, amelyekben a szereplők több alakban térnek vissza. A filmet Qiu írta, rendezte, vágta, és a látványtervezésért is ő felelt.
A címben szereplő „fuxi” a nyitó felirat szerint egyszerre jelent ízletes fogást és annak elfogyasztását. A film a rítus, a közösség és az étel kapcsolatát vizsgálja, miközben szecsuáni ételeket és részletes főzési utasításokat is bemutat. Az első történet egy őskori törzsben játszódik, amelynek tagjai farokkal születnek: egy haldokló asszony levágja a sajátját, levesként elkészíti, és temetési szertartásként leszármazottainak adja. A második fejezetben már megjelent a földművelés, az állattartás és a társadalmi hierarchia; középpontjában Duyu, a szecsuáni legendák kakukkhoz kötődő alakja áll.
A harmadik, 1997-ben játszódó részben négy szellem találkozik egy kivágott felhőkarcolókkal megjelenített városban. Lee Kang-sheng valamennyi fejezetben több szerepet alakít, miközben Qiu filmje a történelem, a mítosz és a szellemek világa között lebegteti a nézőt. A látvány gazdag és játékos, de a film gondolatilag kevésbé összetett, mint az Új régi játék.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔