Kutatás: a maraton különböző pályáin más mértékű az izomterhelés
Új kutatás a Medicine and Science in Sports and Exercise folyóiratban azt vizsgálta, mennyire viseli meg a lábakat, ha maratont aszfalton vagy terepen futnak. A francia Université Jean Monnet Saint-Étienne kutatói, Mélanie Metra és Guillaume Millet – utóbbi a 200 mérföldes Tor des Géants hegyi ultratávon egykor harmadik helyezett, a terepfutás egyik vezető kutatója – 46 versenyzőt vontak be. Tizenhat elsősorban országúti futó szimulált, futópadon teljesített, nagyjából 26 mérföldes (kb. 42 kilométeres) úti maratont; a terepfutókat egyenlően osztották egy futópadon szimulált és egy valódi ösvényes maraton között. A három csoport életkora, edzettsége és edzésjellemzői nagyjából megegyeztek, mindenkit a lehető leggyorsabb teljesítésre kértek.
A tereppróbák 28 kilométeresek voltak, 1400 méter (4600 láb) szintemelkedéssel és -süllyedéssel. A kutatók ökölszabálya szerint 100 méter emelkedő egy extra kilométer sík futásnak felel meg, így az „egyenértékű” terhelés nagyjából a klasszikus 42 kilométeres maratonnal azonos. A neuromuscularis fáradtságot a verseny előtt és után, majd egy, két és hét nappal később mérték: láberő, maximális ugrások, szubjektív fájdalomkérdőívek és vérvizsgálat, köztük a kreatin-kináz mint izomkárosodási marker.
Az aszfaltos maraton lényegesen jobban „szétverte” a futókat, mint bármelyik tereppróba. A térdfeszítők (négyfejű combizom) ereje a közúti csoportnál jobban csökkent, a deficit két nap múlva is megmaradt; a fájdalomérzet hasonló, de enyhébb mintázatot mutatott, a vádlinál alig volt különbség. A vérből mért izomkárosodás is jóval nagyobb volt az úti maratonnál. A legegyszerűbb magyarázat a monoton, ismétlődő lépés: ugyanazok az izomrostok károsodnak. A terepen a sík, emelkedő és lejtő váltakozása, valamint a lassabb, esetenként gyaloglásra kényszerítő tempó mérsékelheti a terhelést. A futópadon és a valódi ösvényen végzett terep maraton között nem volt lényegi eltérés, ami arra utal, hogy nem a talaj szabálytalansága („technikusság”), hanem a szintkülönbség a döntő – ez magyarázhatja azt is, miért nem okoztak a lejtők várhatóan több kárt.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔