Nem minden őskori közösséget sújtott egyformán a 7300 évvel ezelőtti japán vulkánkitörés
A Kikai-Akahoya vulkán mintegy 7300 évvel ezelőtti kitörése súlyosan átalakította Japán őskori közösségeinek életét, hatása azonban nem volt mindenütt azonos. A Lund Egyetem vezette nemzetközi kutatócsoport szerint a katasztrófa nem írható le sem teljes népességpusztulásként, sem olyan eseményként, amely alig érintette a környéken élőket. A tenger alatt bekövetkező kitörést földrengések, hatalmas cunamik és a tájat méteres vulkáni hamuréteggel borító kihullás kísérte, az ökoszisztémák pedig hosszú időre károsodtak.
A déli Kjúsú szigetén már a kitörés előtt csökkent a Dzsómon közösségek létszáma, és a térségben ekkor főként nagyobb mobilitású gyűjtögető csoportok mozogtak. Észak-Kjúsún ezzel szemben a népesség a katasztrófa előtt növekedett, és ez a gyarapodás a kitörés idején, majd utána is folytatódott. A kutatók szerint ebben szerepet játszhattak a súlyosabban érintett területekről elmenekülők. A szárazföld belsejéből túlélők a északi partvidék felé is áttelepülhettek, ahol a tengeri élővilág gyorsabban regenerálódott, így új megélhetési formákat alakíthattak ki.
A kitörés hatása a távolabbi japán régiókban is érződhetett: a korábbi népességnövekedés több helyen megtorpant vagy visszafordult. Ennek oka lehetett átmeneti éghajlati zavar, illetve a hamuval borított tájakon legelő szarvasok és vaddisznók fogkopása, ami csökkenthette a fontos táplálékforrások értékét.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔