A Klara és a Nap filmváltozata humorral gyengíti az MI-ről szóló történetet
A Klara és a Nap Kazuo Ishiguro Nobel-díjas író regénye alapján készült, Jenna Ortega és Amy Adams főszereplésével. A történet egy közeli jövőben játszódik, ahol a túlzsúfolt és szennyezett világban a gyerekeket orvosi beavatkozásokkal próbálják intelligensebbé tenni, az emberek pedig mesterséges intelligenciával működő társrobotokat vásárolnak maguk mellé. Klara egy ilyen Artificial Friend, vagyis AF, aki egy bolt kirakatában várja, hogy valaki kiválassza.
A lányt Josie veszi meg, annak ellenére, hogy édesanyja, Chrissie inkább egy újabb és több feladatra képes modellt szeretett volna. Klara ezután egy távoli farmházban próbál beilleszkedni, miközben különös működési hibái, például a stressz hatására bekövetkező leállásai és újraindulásai is megmutatják, mennyire eltér az emberektől. A film egyik legerősebb ötlete Klara töredezett, rácsossá váló nézőpontja, amely érzékelteti, hogyan próbálja feldolgozni a számára új világot.
A kritika szerint azonban Taika Waititi rendezése szinte minden komoly vagy megrendítő jelenetet poénnal szakít félbe. A humor időnként működik, de gyakran gyerekesnek és erőltetettnek hat, ezért a film hangvétele nem talál stabil egyensúlyt a családi dráma, a gyász és a disztópikus társadalomkritika között. A mesterséges intelligencia alávetettsége és az intelligenciát növelő beavatkozások fontos kérdéseket vethetnének fel, a forgatókönyv azonban a kritika szerint inkább Klara különcségére és a következő viccre épít.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔