A titán fogimplantátum részecskéi súlyosbíthatják a fertőzéseket
A fogimplantátumok körül kialakuló periimplantitis a beültetett páciensek becslések szerint 10–20 százalékát érinti, és az állcsont fokozatos pusztulásával veszélyezteti az implantátum stabilitását. A Rutgers School of Dental Medicine kutatói most olyan mechanizmust azonosítottak, amely megmagyarázhatja, miért hatnak az antibiotikumok ezekben az esetekben jóval rosszabbul, mint a természetes fogak körüli fertőzéseknél.
A baktériumok az implantátum felszínén savas biofilmet hoznak létre, amely lassan korrodálja a titánt. Ennek során akár több milliárd, a vörösvérsejteknél is kisebb fémrészecske szabadulhat fel a környező szövetekben. Hasonló részecskéket a fogászati tisztítás során használt eszközök is leválaszthatnak, különösen akkor, ha a természetes fogakhoz tervezett műszerekkel megkarcolják az implantátumot.
A titánszemcsék magukhoz vonzzák a baktériumok lipopoliszacharid nevű toxinját, így a falósejtek, vagyis a makrofágok nagy, lebonthatatlan baktériumokhoz hasonló célpontként érzékelik őket. A sejtek bekebelezik a részecskéket, de nem tudják megemészteni, ezért tartós, túlzott gyulladásos állapotba kerülnek. Nagy mennyiségben termelnek többek között interleukin-1 bétát, miközben a fertőzést okozó baktériumokat kevésbé képesek eltávolítani: a részecskékkel kezelt makrofágok kevesebb mint feleannyi baktériumot kebeleztek be, mint a kezeletlen sejtek. A kutatók emberi szöveteket, laboratóriumi immunsejteket és génmódosított egereket vizsgáltak; egy kalciumcsatorna kikapcsolása az egerekben megakadályozta a betegséget, így új gyógyszeres célpontot azonosíthattak.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔