A Vezúv kitörése segített pontosítani a geológiai kormeghatározást

A Vezúv i. sz. 79. augusztus 24-én bekövetkezett kitörése nemcsak Pompeii és a környező római települések pusztulásának pontos történelmi dátumát őrizte meg, hanem a modern geológiai kormeghatározás ellenőrzéséhez is különleges viszonyítási pontot kínál. Az ifjabb Plinius beszámolója és a későbbi történeti elemzések alapján ismert időpont lehetővé tette, hogy a kutatók összevessék a ténylegesen ismert kort a radiometrikus mérés eredményével.

A Berkeley Geokronológiai Központ, a Kaliforniai Egyetem és a Padovai Egyetem tudósai az argon–argon kormeghatározási módszert finomították. Nyolc, a kitörés során keletkezett, káliumban gazdag sanidinmintát vizsgáltak, valamint az Oplontisból származó pumicmintákat is felhasználták. A 2025-ös mérés a minták korát 1938 ±13 évben adta meg, miközben a történelmi dátumból 1946 év következne. Az új eljárás így 0,7 százalékos precizitást és 0,4 százalékos helyességet ért el.

A kutatás során a kálium-40 argon-40-é történő bomlásán alapuló módszerhez kapcsolódóan újraszámolták a kálium-40 felezési idejét is. Ennek értékét 12,044 milliárd évben állapították meg, 0,088 milliárd éves bizonytalansággal, ami kétszer pontosabb a korábbi magfizikai becsléseknél. A pontosítás segíthet a geológiai események időbeli kapcsolatainak, például meteoritbecsapódások és tömeges kihalások sorrendjének meghatározásában, valamint a vulkánok korábbi működésének feltérképezésében.