Nagy Imre személyes tárgyai és friss önéletrajz segítségével közelebb kerülünk az emberhez és az ’56-hoz
A 24.hu Nagy Imrét, az embert vizsgálja: a mártír miniszterelnökről a közemlékezetben az 1956-os események, a koncepciós per, az utolsó szó jogán elmondott beszéd és az újratemetés él, kevesebb szó esik arról, aki focizott, birkózott, és gazdag növény- és rovargyűjteményt tartott. A Viharos emberöltő című, egy ponton hirtelen megszakadt önéletrajzi írásból kiderül, hogy Kaposváron az iskola után sötétedésig rúgták a labdát a Honvéd-téren; Nagy Imre jobb fedezetként a Kaposvári Testvériségben a Bp. Vasas ellen is pályára lépett. A riport azt is firtatja, mi állt a cvikkeres imázs mögött, hogyan viszonyult az istenhithez, hogyan ismerte meg feleségét, és milyen nagypapa volt; a forrás szerint „az egyetlen emberarcú kommunista volt”.
A történet a Nagy Imre emlékházban, az Orsó utcai Bauhaus-villában kezdődik, ahol 1949 és 1956 között lakott, ma interaktív kiállítás mutatja be életútját és a forradalmat. Katona Csaba történész, a Magyar Nemzeti Levéltár kommunikációs referense, a Nagy Imre Alapítvány kurátora és Fodor Fanni történész-muzeológus személyes tárgyakon keresztül mesél. A halálos ítélet mellé teljes vagyonelkobzás járt, a bútorokat széthordták. A jugoszláv követségre meneküléskor nem tudták, hogy soha nem térnek vissza. A kivégzés után Romániából hazahozott özvegy, Égető Mária és lányuk, Nagy Erzsébet egyszer mehetett vissza, csak két kézzel vihető holmit mentettek. Ifjabb Rajk Lászlónak kevés eredeti tárgyból kellett felépítenie a gyűjteményt.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔