Hazatérő emigráns zenészeket igyekszik megnyerni az iráni vezetés
Az iráni vezetés külföldön élő, ismert zenészek hazatérését próbálja ösztönözni, miközben a zene egyszerre szolgálhatja az állami propagandát és a rendszerrel szembeni ellenállás kifejezését. Bijan Mortazavi 47 év külföldi tartózkodás után, szeptember végén tért vissza Iránba. A hegedűsként, énekesként és zeneszerzőként ismert művész 2026 júliusában még a FIFA-világbajnokság záróünnepségén lépett fel híres fehér hegedűjével, a New York-i Filharmonikusokkal együtt. Hazatérése után feleségével Teheránban sétált, a járókelők pedig melegen fogadták.
Nemrég mintegy 20 év emigráció után Mohsen Namjoo is visszatért. A hagyományos perzsa éneklést és költői szövegeket blues-, rock-, jazz- és népzenei elemekkel ötvöző előadót 2009-ben távollétében öt év börtönre ítélték, többek között szent helyek megsértésével és a Korán verseinek kigúnyolásával vádolva. Hazatérését azzal indokolta, hogy több időt szeretne tölteni családjával és barátaival.
Abbas Salehi kulturális miniszter augusztus 27-én arról beszélt, hogy több mint 100 külföldön élő, elismert iráni nevét tartalmazó listát állítottak össze. A cél az utazás vagy a hazatérés akadályainak elhárítása, és a miniszter szerint még az Iszlám Köztársaság bírálói is visszatérhetnek. Ez azonban nem feltétlenül jelentene iráni fellépést. A zene helyzete az 1979-es forradalom óta ellentmondásos: kezdetben betiltani próbálták, az iráni–iraki háború idején viszont forradalmi és vallásos dalokkal erősítették a nemzeti összetartozást. Később a tiltott zene hallgatása és a nők éneklése is politikai tetté vált.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔