A Bigfoot-legenda eredetét tárja fel a Capturing Bigfoot
Marq Evans dokumentumfilmje, a „Capturing Bigfoot” a legendás lény történetét és a hozzá kapcsolódó híres filmfelvétel eredetét vizsgálja. Az alkotás azzal a mindössze 59 másodperces, szemcsés 16 milliméteres felvétellel kezdődik, amelyen egy majomszerű alak halad át egy észak-kaliforniai erdőben. A lény körülbelül 100 lábnyira látható a kamerától, egy pillanatra hátranéz, majd eltűnik a fák között. A felvételt Roger Patterson készítette 1967. október 20-án, és a film azóta a világ egyik legtöbbet nézett, úgynevezett cinéma vérité jellegű képsorává vált, a Zapruder-film mellett.
A dokumentumfilm azt követi végig, hogyan született meg a Bigfootba vetett hit, miként terjedt el, és milyen szerepe volt ebben Pattersonnek, aki az 1950-es évek végétől megszállottan kutatta az óriás, emberszerű majomról szóló elképzeléseket. Evans a kaliforniai felvétel mögött álló férfi személyiségét és családi történetét is feltárja, miközben azt a régi kérdést járja körül, hogy valódi bizonyítékról vagy átverésről van-e szó.
A film állítása szerint most választ ad erre a rejtélyre, és nem hagyja a nézőt az „igazság még odakint van” típusú bizonytalanságban. A kritika szerint a dokumentumfilm tétje azonban túlmutat Bigfoot létezésén: azt vizsgálja, mit árul el a társadalomról a bizonyíték nélküli, mégis erős vágy, hogy higgyünk a rendkívüli történetekben. A film ezt a jelenséget a Loch Ness-i szörny fényképének és a gabonaköröknek később leleplezett csalásával is összefüggésbe hozza.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔