Egy fosszíliákon betanított modell árnyalja az öt nagy kihalás történetét
Paleontológusok a nagy nyelvi modellek működéséhez hasonló rendszert tanítottak be, de szövegek helyett fosszilis adatokkal. A modell több százmillió év földtörténeti leleteit elemezte, és ezek alapján minden korábbinál részletesebben próbálta rekonstruálni, hogyan változott a Föld élővilágának sokfélesége. A kutatás a kőzetrétegek és a fosszilis leletanyag értelmezésével foglalkozó rétegtanban alkalmaz új, nagy adatmennyiségre épülő módszert.
Az eredmények megkérdőjelezhetik a földi élet történetének egyik széles körben használt értelmezését. A modell szerint az úgynevezett öt nagy tömeges kihalás közül három esetében nem egyetlen hirtelen katasztrófa okozta a biodiverzitás összeomlását, hanem fokozatos hanyatlás vezetett a fajok nagyarányú eltűnéséhez. Ez eltérhet azoktól a rekonstrukcióktól, amelyek ezeket az eseményeket gyors, drámai fordulatokként írják le.
A megközelítés nem új fosszíliák felfedezését jelenti, hanem a már rendelkezésre álló adatok összekapcsolását és újraértelmezését. A kutatók szerint a rendszer olyan időbeli mintázatokat is felszínre hozhat, amelyek a hagyományos elemzésekkel nehezebben láthatók. A módszer így hozzájárulhat annak pontosabb megértéséhez, hogy a biodiverzitás mikor, milyen ütemben és milyen folyamatok miatt változott a Föld történetében.