Tíz könyv az elektrokonvulzív terápiáról – írók listája a „sokkoló” kezelésről
A Literary Hub tíz könyvet ajánl, amelyek az elektrokonvulzív terápiát (ECT) veszik górcső alá. A hangulati zavarok ellen gyakran utolsó vonalbeli kezelés rövid elektromos impulzusokkal vált ki görcsrohamot az agyban; az eljárást Olaszországban dolgozták ki, ahol a gép hatását a zapare igével írták le, jelentése „to zap”, vagyis „megrázni”. A válogatás szerzője maga is kapott kezelést, és Jolt: My Electric Journey Out of Darkness című könyvében írta meg, hogy sokáig hallgatott a önként vállalt sokkterápiáról és a nyomában járó emlékvesztésről, mert közönséges tévedésnek tartották, hogy büntetés vagy „high-tech lobotómia” volna. Szerinte a zene és az igazi szerelem mellett az elektrosokk azon kevés csoda egyike, amelyet saját bőrén tapasztalt: altatók és izomrelaxánsok után, a kezeléssorozatot követően már nem kívánt eltűnni az életből. Sylvia Plathot gyakran óvatosságul hozzák fel, pedig The Bell Jar című regényében Esther – Plath saját Dr. Ruth Barnhouse-ának megfelelő Doctor Nolan mellett – módosított, altatásos ECT után békét érzett, a „bell jar” pedig elemelkedett; a betegség, nem a kezelés öli a kreativitást. Edward Shorter és David Healy Shock Therapy: A History of Electroconvulsive Treatment in Mental Illness című munkája az inzulinkómától és a metrazol-sokkal a történeti visszaéléseket és a sikereket is számba veszi. A lista lényege: a könyvek lifeline-t adhatnak a betegeknek, különösen, ha még orvosok is kételkednek abban, hogy az ECT „még mindig létezik”.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔