A gyógyszergyártást is előmozdította az idei kémiai Nobel-díjasok felfedezése
Az idei kémiai Nobel-díjat Henri B. Kagan és Szoai Kenszo kapta az aszimmetrikus szerves szintézisben megfigyelhető nemlineáris hatások és az autokatalízis kutatásáért. Lente Gábor, a Pécsi Tudományegyetem professzora és az MTA doktora szerint a díjazott eredmények középpontjában a „királis erősítés” áll. A királis molekulák nem azonosak a saját tükörképükkel, ahogy a bal és a jobb kéz sem illeszthető tökéletesen egymásra.
A jelenség különösen fontos az élővilágban, mert az élő anyagot alkotó molekulák jelentős része királis. A két lehetséges tükörképi változat közül azonban a természetben rendszerint csak az egyik fordul elő nagy mennyiségben, és ennek van tényleges biológiai szerepe. A Nobel-díjas kutatások arra adtak kísérleti példát, miként alakulhat ki ez az egyoldalúság akkor is, ha kezdetben csak rendkívül kis mennyiségű királis anyag van jelen: a reakciók során ez a csekély kiinduló mennyiség sokszorosára erősödhet.
Az eredmény a gyógyszergyártás számára is gyakorlati jelentőségű. Sok gyógyszermolekula királis, a két tükörképi pár pedig eltérő élettani hatást fejthet ki: gyakran csak az egyik változat hatékony, míg a másik nem. A gyógyszeripar ezért olyan eljárásokat fejleszt, amelyekkel lehetőleg kizárólag a kívánt molekulaváltozat állítható elő, holott a hagyományos szintézisek gyakran mindkét formát azonos mennyiségben hozzák létre. Kagan 96 éves, Szoai pedig a hetvenes éveiben jár; áttörésük 1995-re nyúlik vissza, hatásuk pedig több mint három évtized alatt vált bizonyítottá.