A másik gondolatainak feltételezése rosszabb döntésekhez vezethet
Leslie John, a Harvard Business School professzora szerint a közös döntések egyik alattomos hibája, amikor a partnerek a közeli munkakapcsolatból arra következtetnek, hogy pontosan tudják, mit gondol a másik. Az, hogy valakiről ismerjük az alapvető személyiségét – például tudjuk róla, hogy általában óvatos vagy optimista –, nem jelenti azt, hogy az adott napon, egy konkrét kérdésben is ismerjük az álláspontját. A feltételezések ezért könnyen félrevihetik a döntést, miközben a kérdezés elmarad.
A probléma különösen fontos a két vezetővel működő vállalatoknál, ahol előre tisztázni kell, ki milyen ügyben dönt, ki ad tanácsot, és mikor szükséges egyetértés. A világos döntési jogok révén a kritikus kérdések nem válnak személyes hatalmi vitává. John olyan kérdéseket javasol, mint hogy „Miért gondolod ezt?”, „Mennyire vagy biztos benne?” vagy „Mit nem veszünk észre?”.
A professzor szerint nem kell megvárni, amíg minden gondolat tökéletesen letisztul. A bizonytalanságok, fenntartások és megérzések hangos megfogalmazása gyakran éppen abban segít, hogy a felek közösen értsék meg a problémát. Akár egy megbeszélés első 15 percét is kijelölhetik erre a „gondolatkiöntő” szakaszra. David Ellison és Ynon Kreiz új munkakapcsolata előnyt jelenthet, mert még természetesebben magyarázzák el egymásnak a szempontjaikat – a módszeres, nyílt kommunikáció azonban hosszú távon is elengedhetetlen.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔