A Trump–Hszi csúcstalálkozó több szempontból Hszi Csin-pingnek kedvezett

A Trump–Hszi csúcs Washingtonban látványos külsőségek között zajlott: Hszi Csin-ping tizenegy év után volt újra az Egyesült Államokban, és az utolsó ehhez fogható fogadtatás még Ferenc pápának járt. Trump személyesen ment ki az Andrews katonai bázisra üdvözölni a kínai elnököt, harminc méter vörös szőnyeget terítettek ki elé, B–1-es bombázók repültek át, és az amerikai haderő valamennyi haderőneme, köztük az űrhaderő is sorfalat állt. Ironikus, hogy éppen Trump pazarolta el magát, akit tíz éve részben a Kínával szembeni kemény retorikájáért választottak meg, miközben tavasszal ő maga jóval visszafogottabb fogadtatást kapott Pekingben.

A kérdés azonban, mit ért el a csúcs. Az egyeztetés mindössze harminc percig tartott, a bejelentett nyolcpontos egyezség ellenére pedig a felek sem a befagyasztott kereskedelmi háborúban, sem a geopolitikai konfliktusokban, sem a mesterséges intelligenciában nem jutottak érdemi megállapodásra: csupán a vámok kölcsönös csökkentéséről született megegyezés, és kommunikációs csatornákat hoztak létre.

Ez a kifutás inkább Hszinek kedvez, aki egyenrangú nagyhatalomként mutathatta fel Kínát, miközben Trumpnak a novemberi félidős választások előtt lettek volna rá szüksége kézzelfogható eredményekre. Kína egyébként is erős helyzetből tárgyalt: az egyetlen ország volt, amely felvette a kesztyűt Trump 2025-ös vámbonanzájával szemben, ellenvámokkal válaszolva. Ráadásul továbbra is adós maradt a szójabab- és egyéb mezőgazdasági import felfuttatásával – 2026 első hét hónapjában mindössze 3,9 milliárd dollárnyit vásárolt –, és tovább korlátozza a ritkaföldfémek kivitelét is. Hszi a thuküdidészi csapdát említve hangsúlyozta a békés együttélés és az állandó kommunikáció szükségességét.