Két eddig alulértékelt készség a legjobb olvasási siker előrejelzője
Évtizedeken át sokan az intelligenciával és a vizuális információfeldolgozással magyarázták, miért megy nehezen egyes gyerekeknek az olvasás. Daniel Hajovsky, a Texas A&M neveléslélektani tanszékének docense a Kansasi Egyetem, a St. John’s University, a Montclair State University és a Temple University kutatóival 137 kognitív és teljesítményteszt-készletből származó 50 000 korrelációt egyetlen statisztikai modellbe vont. A vizuális feldolgozásnak nem mutatkozott érdemi kapcsolata az olvasással; az általános intelligencia összefüggött vele, de gyengébben, mint egyes korábbi metaanalízisek alapján várták. A két legerősebb, az intelligencián túl is ható előrejelző a hallási feldolgozás és a megértés–tudás volt, különösen a dekódolásban és a szövegértésben. Az előbbi a beszédhangok elkülönítését jelenti, hogy a betűkhez köthetők legyenek; az utóbbi a szókincset, fogalmakat és a mindennapi tapasztalatból származó háttértudást. A memória, a következtetés és a mentális feldolgozási sebesség inkább támogató szerepet kaptak. Hajovsky szerint az olvasási nehézség nem alacsony képesség jele, hanem gyakran egy konkrét, fejleszthető készség gyengesége egy együttműködő rendszerben; az otthoni alapkészségek erősítése a fejlettebb olvasásra is hathat.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔