Műkincs-kereskedők segítségével csempészték ki a leleteket az ókori Kis feltárásakor
Nadia Ait Said-Ghanem, a University College London kutatója az Iraq című szakfolyóiratban publikált tanulmányában tárta fel a mezopotámiai Kis városából származó műkincsek 20. század eleji csempészetét. Bár a közép-iraki Tell Uhaimir lelőhelyen 1880 és 1912 között nem zajlottak hivatalos ásatások, nyugati múzeumokba – mint a British Museum, a Louvre és a Yale Egyetem – folyamatosan érkeztek innen agyagtáblák. A kutatás a bagdadi műkincs-kereskedő, Ibrahim Elias Gejou több mint kilencszáz levelét vizsgálta, amelyek igazolják, hogy a helyiek jóval a nyugati kutatók előtt végeztek feltárásokat; Kis városa 1909-ben jelent meg a levelekben 124 eladásra kínált táblával.
Amikor 1912-ben megindult a hivatalos francia ásatás Henri de Genouillac vezetésével, a régész oszmán kiviteli engedélyek híján helyi kereskedőkhöz – Alexander Messayeh-hez, Antone Samhiryhez, George Khayathoz és Gejou-hoz – fordult, hogy kijuttassa a tárgyakat az országból. A feltárás alig három hónap után félbeszakadt egy felügyelő öszvérhajcsárával kirobbant fizikai konfliktus miatt, a leletek kereskedelmét azonban az iraki lakosok ezután is folytatták. A feltárt iratok szerint a helyiek a missziók adminisztrációját és pénzügyeit is irányították. Míg Gejou levelei 853 Kisből származó agyagtáblát említenek, a mai múzeumi nyilvántartásokban mindössze 279 darab szerepel, a fennmaradó leletek pontos származása így az eredeti dokumentáció hiányában elveszett.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔