Negyven év után is stabil radioaktív részecskék maradtak Csernobil talajában
A csernobili atomkatasztrófa után négy évtizeddel is radioaktív részecskék találhatók a környező talajban. A mindössze 8–50 mikrométeres maradványok továbbra is erősen sugárzóak, ezért az érintett területekre való belépéshez védőruházat szükséges. A kutatók most azt vizsgálták, mi történik ezekkel a részecskékkel a környezetben, és miért bomlanak le egyesek gyorsabban, mint mások.
A Tobias Weissenborn, a Leibniz Egyetem kutatója által ismertetett felosztás szerint vannak olyan szemcsék, amelyek kémiailag és fizikailag még mindig hasonlítanak az urán-dioxidból álló nukleáris üzemanyagra. Más részecskékben az üzemanyag a reaktorban megolvadt cirkóniummal olvadt össze, míg egy harmadik típus a grafitmoderátor tíz napig tartó égése során keletkezett. A grafit meggyulladásakor az üzemanyag különböző urán-oxidokká, köztük U₃O₈-á oxidálódott, amely könnyebben törik mikroszkopikus darabokra, és a széllel is terjedhet.
A Christoph Hennig vezette vizsgálat hat, ukrán talajból kinyert részecske kristályszerkezetét elemezte a grenoble-i szinkrotronnál. A mintákat 100 mikrométeresre fókuszált röntgensugárral, egyenként 2000 különböző szögből vizsgálták. Az eredmények szerint a részecskékben lévő nukleáris üzemanyag négy évtized után is nagyrészt megőrizte eredeti szerkezetét. Ez arra utal, hogy a csernobili radioaktív törmelék egy része stabilabb lehet a korábban feltételezettnél, így nem feltétlenül engedi ki gyorsan a szennyező anyagokat.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔