A férfiaknál nem mindig szomorúság jelzi a depressziót

A depresszió férfiaknál nem feltétlenül sírásban, visszahúzódásban vagy látványos szomorúságban jelenik meg. A WHO becslése szerint világszerte a felnőtt férfiak 4,6, a nők 6,9 százaléka él depresszióval, a különbséget azonban az is magyarázhatja, hogy a férfiak nehezebben ismerik fel panaszaikat, ritkábban beszélnek róluk, és kevésbé kérnek segítséget. Náluk gyakoribb figyelmeztető jel lehet az ingerlékenység, a düh, az agresszív vagy kockázatos viselkedés, a fokozódó alkohol- vagy droghasználat, a családtól való elzárkózás, illetve a fejfájás, a fájdalom és az emésztési panaszok.

A problémát menekülő viselkedések is elfedhetik: ilyen lehet a megszállott munkavégzés vagy a túlzásba vitt sport. Ezek önmagukban nem bizonyítják a depressziót, de a hetekig tartó személyiség- és viselkedésváltozást komolyan kell venni. Egy 778 mentális problémával küzdő férfit vizsgáló kutatásban 73 százalék akadályként említette azt a gondolatot, hogy saját magának kell megoldania a helyzetet. Közben az Egyesült Államokban 2024-ben a férfiak öngyilkossági halálozási aránya közel négyszerese volt a nőkének, az EU-ban pedig 2021-ben az áldozatok 76,7 százaléka férfi volt.

Segítséget jelenthet egy konkrét, együttérző megszólítás, például annak megfogalmazása, hogy a másik „nem önmaga”, és aggodalmat kelt. Érdemes háziorvoshoz, pszichológushoz vagy pszichiáterhez fordulni. Ha valaki öngyilkosságról beszél, búcsúzkodik vagy tervet említ, az sürgős veszélyhelyzet.