A művészet, a pénz és a hatalom kapcsolata Ben Eastham első regényében
Ben Eastham The Floating World című első regényének névtelen főhőse műkritikusból lett vonakodó tanár, aki felesége halála után erkölcsileg kétes állást kap egy művészeti alapítványnál. A Morel Foundation egy fegyvergyártó multinacionális vállalat művészeti, úgynevezett „art-washing” célokat szolgáló leágazása: miközben anyacége a háború sújtotta világ különböző részeiből termel profitot, kulturális programokkal építi vezetője, Morel vezérigazgató tekintélyét.
A főhős kilenc hónapos szerződést vállal, amelyben kutatással, sajtóközlemények írásával és kiadványok szerkesztésével kell foglalkoznia. Athénon át egy apró görög szigetre költözik, ahol a vállalat egy hatalmas kupola alatt technoutópikus települést épít. A megnyitóra látványos művészeti eseményt szerveznek, amelyet egyik barátja találóan milliárdosok világvége-bunkerének nevez. A regény ezt a mesterséges menedéket állítja szembe a háború, a népirtás, a kizsákmányolás és a klímakatasztrófa elől menekülők kiszorítottságával.
Eastham, a White Review társalapítója és műkritikusa, saját tapasztalataira támaszkodva mutatja be, miként fonódik össze a kortárs művészet a nemzetközi pénzügyekkel. A történet közben a gyász, a bűntudat és a bosszú személyes drámája is egyre hangsúlyosabbá válik. A kritika szerint a filmszerű, rejtélyes cselekmény ambiciózusan kapcsolja össze a politikai és érzelmi szálakat, bár a lezárás talán túlságosan is szabályos.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔