Magas tesztoszteron a veszteség utáni hajszához kapcsolódik

A Psychoneuroendocrinologyban megjelent kutatás szerint a nyugalmi tesztoszteronszint nem határozza meg, hány kockázatot vállal valaki, de befolyásolhatja, hogyan dolgozza fel a test a nyereséget és a veszteséget. Félix Duplessis-Marcotte, a Université du Québec à Montréal neuropszichológiai doktorandusza Marie-France Marinnel 55 fiatal felnőttet, 27 nőt és 28 férfit vizsgált. Nyálmintából mérték a kiinduló tesztoszteront, majd száz körben játszották az Iowa Gambling Taskot, közben a kézen elektrodermális aktivitást rögzítettek.

A feladatban két pakli nagy nyereményt és súlyos büntetést ad, hosszú távon veszteséges, két másik kisebb kifizetéssel a biztonságosabb, nyerő stratégia; a szabályokat próbálkozással kell megtanulni. A szomatikus marker hipotézis a húzás előtti verejtékjelekre épül. Egy 2011-es IGT-eredmény után a 2026-os metaanalízis nem talált megbízható közvetlen kapcsolatot tesztoszteron és általános kockázatvállalás között.

A nyugalmi tesztoszteron nem járt együtt gyakoribb kockázatos pakliválasztással. Az anticipációs verejtékválaszt a húzás előtt, a visszajelzésit a kimenetel után mérték; férfiaknál a kockázatos pakli előtti jelek a játék során erősödtek, és összefüggtek a következő döntéssel. A hormon így a kudarcot követő loss chasinghez, a veszteség továbbhajszolásához kapcsolódik. A fő vizsgálat a Scientific Reportsban a stressz indukálta kortizolról jelent meg.