Bizánci papok és előkelő családok sírjait azonosították Sivtában
Az izraeli Negev-sivatagban fekvő Sivta bizánci kori templomának keresztelőkápolnájában temetkezések nyomait sikerült újra pontosabban azonosítani. Emma Maayan-Fanar és Yotam Tepper az University College London archívumában őrzött, az 1930-as években készült ásatási fényképeket vetette össze a fennmaradt sírkövekkel. A H. D. Colt vezette feltárás során a feliratos köveket eltávolították, eredeti helyüket azonban nem dokumentálták teljes körűen. A régi felvételek segítségével a hét sírból három elhelyezkedését rekonstruálták; ezekben összesen kilenc embert temettek el.
A görög nyelvű feliratok alapján a kápolnában főként papok és befolyásos családok tagjai nyugodhattak. A legkorábbi ismert temetkezés Ábrahámé, János vicarius – katonai és közigazgatási tisztséget viselő személy – fiáé volt, aki 612-ben halt meg. Később egy családtagját is ugyanabba a sírba temették. A közelben nyugodott Ióannész pap, aki 614-ben hunyt el, valamint Sztephanosz, aki 636-ban halt meg; sírkövén a Golgotára utaló keresztmotívum látható.
A kutatók szerint a családi kapcsolatok és az egyházi szolgálat egyaránt szerepet játszhatott abban, ki kaphatott helyet a keresztelőmedence közelében. A templom előcsarnokában és udvarán is temettek el magas társadalmi rangú embereket, a keresztelőkápolnán belüli temetkezés azonban ritkaságnak számított a Negevben. Több halálesetet a 640-es évekre, a muszlim hódítás és az ismétlődő pestisjárványok időszakára datálnak, de konkrét járványra vagy háborúra nincs bizonyíték. Az utolsó ismert temetés Salamanos papé volt 679-ben, ami arra utal, hogy a keresztény közösség a muszlim uralom kialakulása után is fennmaradt.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔