Az átlagosnál alacsonyabb maradt az antarktiszi tengeri jég maximális kiterjedése 2026-ban
A műholdas megfigyelések kezdete óta a harmadik legalacsonyabb téli csúcsértékét érte el az antarktiszi tengeri jég kiterjedése 2026-ban. A NASA és a National Snow and Ice Data Center (NSIDC) adatai alapján a jégtakaró szeptember 14-én érte el éves maximális kiterjedését, mintegy 17,59 millió négyzetkilométert borítva. A szárazfölddel körülvett Északi-sarkvidékkel ellentétben az Antarktisz nyílt óceánnal övezett kontinens, így a jég télen szabadabban terjeszkedhet melegebb szélességi körök felé, ami viszont a nyári hónapokban intenzívebb olvadáshoz vezet. A kiterjedés rendszerint szeptemberben éri el csúcspontját, és februárra csökken a minimumára.
Bár 1979 és 2014 között a tengeri jég évtizedenként mintegy 1 százalékkal gyarapodott – 2012 és 2014 között téli rekordokat döntve –, a növekedés 2015-ben véget ért. A jégtakaró 2016-tól jelentősen csökkent, és azóta is jobbára az átlagosnál alacsonyabb maradt; a negatív minimum- és maximumrekord egyaránt 2023-ban született meg. A tudósok folyamatosan vizsgálják, hogy a fogyatkozás hosszú távú folyamat vagy statisztikai ingadozás eredménye-e.
A mérésekhez a felhőkön is áthatoló passzív mikrohullámú műholdas szenzorokat alkalmaznak, a legalább 15 százalékos jégkoncentrációjú területeket tekintve fagyottnak. A Nimbus-7 révén 1978-ban indult adatsort később a DMSP és az Aqua műholdak vitték tovább, 2025 óta pedig a japán űrügynökség (JAXA) GCOM-W műholdjának adatai segítik a tengeri jég nyomon követését.