Feszült családokban a kifelé forduló szülőket gyakrabban zárják ki felnőtt gyermekeik
A Frontiers in Psychologyben megjelent kutatás szerint, ha a szülő–felnőtt gyermek kapcsolat már eleve feszült, a személyiségjegyek is szerepet játszhatnak abban, hogy a család tartja-e a kapcsolatot, vagy teljesen elszakad. A feszült viszonyokban az extravertáltabb, kifelé forduló szülőknek nagyobb az esélyük arra, hogy felnőtt gyermekük elzárja őket; a kutatók szerint a gyakori kapcsolatteremtési kísérletek túlterhelőnek hatnak. Ezzel szemben a nyitottságban magasabb pontszámot elérő felnőtt gyermekek ritkábban kezdeményeznek szakítást.
A szülő–gyermek elhidegülés – amikor valamelyik fél szándékosan ritkítja vagy megszünteti a kontaktust – a becslések szerint az emberek 6–28 százalékát érinti élete során. Korábbi munkák főként a gyermekkori bántalmazásra, a válásra, a szerhasználatra és a demográfiai mintákra koncentráltak: egy amerikai longitudinális vizsgálatban a felnőtt gyermekek 26 százaléka számolt be apjától, 6 százaléka anyjától való elhidegülésről. Egy 2015-ös anya–gyermek kutatás szerint az értékbeli különbségek erősebben jelezték a szakítást, mint a súlyos társadalmi normák megsértése. A 2025-ös kvalitatív irodalom a „demokratizált rokonság” kulturális forgatókönyvét említi: a kötelék feltételes, a kölcsönös tiszteleten, elszámoltathatóságon és érzelmi biztonságon múlik.
Jag S. Gill (Adler University), Matthias J. Barker és Carl P. Nienhuis (University of the Fraser Valley) az Öt Faktor elméletre támaszkodva vizsgálta, hogy az extraverzió, a barátságosság, a lelkiismeretesség, a neuroticizmus és a nyitottság hogyan formálja a konfliktusra adott választ. Korábban senki sem mérte kvantitatívan, hogy a Big Five jegyek előrejelzik-e a szülő–gyermek elhidegülést; a csapat Barker online támogató közösségének kérdőíveit elemezte, nem pedig a békés családokkal való összevetést.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔