Brit katonai felderítést szolgált Arábiai Lawrence 1914-es expedíciója
Thomas Edward Lawrence 1914 januárjában és februárjában Leonard Woolley régésszel együtt hivatalosan a Negev-sivatag ókori emlékeit kutatta, az expedíció azonban valójában brit katonai felderítőmisszió is volt. A Palesztinakutató Alapítvány által támogatott vállalkozást a brit hadügyminisztérium finanszírozta és engedélyezte, mivel az Oszmán Birodalommal növekvő feszültség idején stratégiai jelentősége volt a Szuezi-csatorna és a hozzá vezető térség védelmének. Lawrence arab nyelvtudása és helyismerete különösen alkalmassá tette a fedett munkára.
A kutatók Audzsa Hafír és Szubeita környékén templomromokat, erődítéseket, kőteraszokat és vízügyi létesítményeket mértek fel. Eredményeiket 1915-ben, The Wilderness of Zin címmel tették közzé. A jelentés szerint a sivatagi gazdálkodás hanyatlását nem elsősorban klímaváltozás okozta: a természeti viszonyok nagyjából változatlanok maradtak, ezért a terület elvileg ismét termékennyé tehető. A szerzők így közvetve az oszmán és beduin társadalmak gazdálkodását tették felelőssé az ókori rendszerek pusztulásáért.
A Negev a Bizánci Birodalom idején, a Kr. u. 4. és 7. század között valóban virágzó mezőgazdasági térség volt. Gátakkal és teraszokkal gyűjtötték össze a ritka csapadékot, és szőlőt, valamint olajbogyót termesztettek. Lawrence felmérésére később David Ben-Gurion és Jichák Ben-Cvi is hivatkozott, az 1930-as években pedig mintegy 195 papiruszt tártak fel Nesszanában. Reynolds kutatása szerint ezek az értelmezések később az izraeli letelepedési és agrártervezést, valamint a helyi arab tájhasználatról kialakított képet is befolyásolták.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔