A metán rövid távon akár 80-szor erősebb hőhatású lehet, mint a szén-dioxid, a kibocsátás növekszik
A metán a szén-dioxid után a globális felmelegedés második legfőbb okozója: hőelnyelő képessége a légkörben sokszorosan erősebb, rövid távon akár 80-szorosa is lehet a szén-dioxidénak. Az éves légköri metánmennyiség körülbelül 40 százaléka természetes, 60 százaléka emberi tevékenységből származik. A természetes források döntő része mikrobiális: oxigénmentes környezetben metanogén baktériumok bontják a szerves anyagot. A vizes élőhelyek — mocsarak, lápok — az összes természetes kibocsátás mintegy 60–70 százalékáért felelnek. További természetes forrás a vadon élő kérődzők és a termeszhangyák emésztése, a permafroszt olvadása, az óceáni metán-hidrátok, a földkéregből és iszapvulkánokból szivárgó gáz, valamint az erdő- és bozóttüzek.
A The Guardian által bemutatott elemzés a sarkvidéki hőhullámokra figyelmeztet, amelyek gyorsítják az örökfagy olvadását. A fagyott talajban közel 1500 milliárd tonna szén van elraktározva, nagyjából kétszer annyi, mint amennyi ma a teljes Föld légkörében van. Az Arktisz majdnem négyszer gyorsabban melegszik, mint a bolygó többi része: szárazabb talajon inkább szén-dioxid, vizes, oxigénszegény környezetben metán szabadul fel. Ez önmagát erősítő kör: a gázok tovább fűtik a klímát, ami még több olvadást hoz. Ha átlépik a billenőpontot, a folyamat önfenntartóvá válhat.
Az emberi metánkibocsátás nagyjából 40–45 százaléka a mezőgazdaságé (haszonállatok emésztése, hígtrágya, rizsföldek), 35–40 százaléka a fosszilis iparé (szivárgás, fáklyázás, szénbányászat), mintegy 20 százaléka a hulladék- és szennyvízkezelésé. Ezeken a területeken viszonylag alacsony költséggel is mérsékelhető lenne a szennyezés, miközben a globális metánkibocsátás nő.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔