A Frieze London a művészetet, a játékot és a virtuális valóságot ötvözi
A Frieze London idei kiállításain a látogatók nem csupán szemlélői a műveknek, hanem több esetben aktív résztvevőivé válnak. Benjamin Lallier Mother Needham című alkotásánál például érméket dobhatnak be és kívánságot fogalmazhatnak meg, Yuli Serfaty Who’s A Good Girl című műve pedig a nemi szerepek és a technológia kapcsolatát vizsgálja. Az installációk a néző és a műalkotás közötti hagyományos határt is elmoshatják.
A görög Theo Triantafyllidis Feral Metaverse (Spider) című munkája egyszerre óriási, megmászható szobor és többjátékos játék. A látogatók egy közös virtuális világba léphetnek be, ahol legfeljebb hatan működhetnek együtt. Feladatuk olyan alakzatok létrehozása, mint az emberi torony vagy a kerék, így a digitális környezetben való részvételhez együttműködésre is szükség van.
A játékos és technológiai megoldások mögött azonban továbbra is egy jelentős kereskedelmi esemény áll. Tabish Khan műkritikus szerint a nehéz műtárgypiaci helyzet miatt a galériák inkább hagyományosabb bemutatókat választanak, és a festmények elsőbbséget élveznek a költségesebb installációkkal szemben. A vásár további kiemelt része Miriam Cahn, az öregedést vizsgáló önarcképeiből álló válogatás, valamint a Fitzwilliam Museum kortárs indiai művészeti anyaga.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔