Milliárdos határfigyelő tornyok sem védtek meg egy határátlépő halálától

Amikor José Morales Bernal 2024. április 8-án, 32. születésnapja előtti napon délelőtt átlépte a határt az Egyesült Államokba, a dél-új-mexikói sivatagban három, a CBP által újonnan telepített Anduril-torony látóterében haladt. A mesterséges intelligenciával és kamerákkal felszerelt rendszerek élőképet küldenek a vezérlőtermekbe, és riasztást a közelben lévő ügynökök szolgálati okostelefonjára; a telepítés célja az volt, hogy a Sunland Parkhoz érőket még a város előtt észleljék. Ha a lánc működik, elfogják, szükség esetén orvosi segítséget kap.

Ez nem történt meg. Először a helyi hulladéklerakó dolgozói látták meg; 13 órakor a homokban feküdt, 16 órakor még mindig nem mozdult, ekkor hívták a Border Patrolt. Az ügynökök 45 perccel később érkeztek: halott volt. A 911-et hívó ügynök „valószínűleg egyik határátlépőnek” nevezte, mintha nem tudná, hogy aznap a megfigyelőrendszerek közelében mozgott. 360 lábra halt meg a legközelebbi toronytól, keleten és nyugaton további kettő állt; a boncolás környezeti kitettséget állapított meg. A „virtuális falra” 25 év alatt milliárdokat költöttek: tornyokra, léghajókra, drónokra, szeizmikus érzékelőkre, alagútfelderítő robotokra a 1951 mérföldes déli határon. A MIT Technology Review és a Times of San Diego Dying on Camera vizsgálata közel 4000 maradványhelyet vetett össze az Electronic Frontier Foundation által azonosított közel 600 toronnyal: 2015 és 2026 eleje között több mint 1050-en haltak meg tornyok hatótávján belül, a vizsgált tornyok csaknem kétharmadánál. A terep egyes tornyoknál a hirdetett területnek akár csak 10 százalékát hagyja beláthatónak, a halálesetek többsége mégsem vakfoltban történt; a modern Anduril autonóm tornyok körzetében több mint 110 halálesetet becsültek.