Pszichológusok: az 1950–60-as években születettek gyerekként tanulták meg, hogy munka nélkül nincs élet
Az 1950-es és 1960-as években születettek közül sokan már gyerekként azt tanulták meg, hogy a munka nem választás, hanem kötelesség. A német FOCUS online szerint az idősebb nemzedékekben az ember értékét elsősorban a munka és a teljesítmény határozta meg: a pihenés luxusnak, a panaszkodás gyengeségnek számított. Ez a hozzáállás hozzájárulhatott a gazdasági fejlődéshez és az egyéni boldoguláshoz, de sokaknál tartós túlterhelést okozott.
A második világháború után felnövő generációk számára a munka főként megélhetést jelentett. A gyerekek gyakran részt vettek a házimunkában, a mezőgazdaságban vagy a családi vállalkozásban; a továbbtanulás nem volt mindenkinek elérhető, a pályát gyakran a család anyagi helyzete és a társadalmi elvárások szabták meg, különösen a nők lehetőségei voltak szűkek. A gyerekkor ugyanakkor nagyobb önállósággal járt: felnőtt felügyelet nélkül töltött idővel, saját konfliktusmegoldással és korai felelősségvállalással. Peter Gray amerikai pszichológus szerint a szabad játék segíti az önbizalom, a kockázatkezelés és a konfliktusmegoldás fejlődését – sokan azonban azt az üzenetet is magukkal vitték, hogy a nehézségeket szó nélkül kell viselni, segítséget kérni nem szabad.
A német babyboomerek a gazdasági fellendülés idején léptek a munkaerőpiacra, ahol a kemény munka felemelkedést ígért, de állandó bizonyítási kényszerrel járt. Marie-Luise Hermann pszichoanalitikus szerint sokan rendkívül magas követelményeket támasztottak magukkal szemben, és a teljesítetlen elvárást személyes kudarcként élték meg. Az előző nemzedékekben a lelki nehézségekről alig beszéltek: háborús traumák, elfojtott érzelmek és a kudarctól való félelem családi mintákat hagyhattak. Andreas Hillert, a Schön Klinik Roseneck főorvosa szerint a babyboomerek munkához való viszonyát gyakran az a meggyőződés határozta meg, hogy csak az ér valamit, aki teljesít – ez kitartásra ösztönzött, de megnehezítette a saját határok felismerését. A folyamatos munkavégzés és a pihenés háttérbe szorítása krónikus stresszhez, kimerültséghez és kiégéshez vezethetett; a legsúlyosabb esetekben a munkaképességet is veszélyeztette, és korai nyugdíjhoz járulhatott hozzá.
A kiégés nem kizárólag a babyboomereké, és nem minden, ebben az időszakban született emberre jellemző ugyanez a viszony. Hillert szerint egyes vizsgálatokban a fiatalabbak erősebb kiégésélményről számolnak be, ami nem feltétlenül több munkát vagy gyengébb terhelhetőséget jelent, inkább azt, hogy hamarabb felismerik a nyomást. Az idősebbek közül sokan évtizedeken át azt tanulták, hogy a fáradtságot, a szorongást vagy a kimerültséget le kell győzni. A szakemberek szerint mindkét nemzedék mintáiban van érték és kockázat: a babyboomereknek a nemet mondás, a pihenés és a határok kijelölése nem gyengeség, a fiatalabbak pedig meríthetnek az idősebbek kitartásából, elkötelezettségéből és hosszú távú céljaiból.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔