A tiniknél nem csak az erőszak vezet hatalomhoz – ontariói tanulmány
Egy dél-ontariói középiskola 458, 14–18 éves diákját (9–12. évfolyam, átlagéletkor 15,9 év, 48 százalék lány) vizsgálta Tristan Chaderton Bowman és munkatársai kutatása, amely az Evolutionary Psychological Science-ben jelent meg. A tiniévekben a társas hatalomnak tétje van: státusz, randilehetőségek, erőforrások, védelem a zaklatástól és csoportbeli befolyás. A hatalom mégsem egydimenziós: nemcsak megfélemlítéssel, kényszerrel járható, hanem presztízzsel, együttműködéssel, csodált tulajdonságokkal és támogató kapcsolatokkal is.
A diákok elektronikus tableten, osztálytársi jelöléssel (tételenként legfeljebb hét név) mérték a kényszerítő viselkedést (aki erőszakkal, fenyegetéssel vagy trükkel érvényesül), az együttműködést (segítőkészség, tisztességes vezetés, kedvesség) és a társak által értékelt jegyeket (külső, sport, tanulmányi siker, humor, „menő” holmik, verekedésben való keménység). A hatalom négy formáját is nézték: dominancia, presztízs, barátságjelölések és szövetségek.
A kényszer erősen járt együtt a dominanciával, közepesen a szövetségekkel, gyengén a presztízzsel. A kedves, együttműködő, tisztességes vezetőnek tartott diákoknak több barátjuk és szövetségesük volt, és presztízsesebbnek is látták őket. Az értékelt tulajdonságok a presztízshez és a dominanciához is kapcsolódtak. Az együttműködés különösen sok barátságot hozott, ha ezek a jegyek is megvoltak; szövetségeknél akkor volt erősebb a hatása, ha a kényszer alacsony volt – a két stratégia nem adódott össze „legjobb mindkét világból” úttá. A vizsgálat keresztmetszeti, ok-okozatot nem bizonyít, és más kultúrákra, régiókra, korosztályokra nem feltétlenül általánosítható.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔