A béke gongjainak hangja – az Egyház missziója a Fülöp-szigetek őslakosai között
A Fülöp-szigetek északi részén, Luzon Kordillerák hegyvidékén, Kalinga és Apayao tartományokban a gongok elhallgatnak, ha két közösség között konfliktus tör ki, és csak akkor szólalnak meg újra, ha helyreáll a béke. Sean Buslig Mejia püspök, Tabuk apostoli vikáriusa a Fides hírügynökségnek elmondta: a hangszereket nem szólaltatják meg, amíg a törzsek viszályban állnak. A tabuki apostoli vikariátus a két tartományt fogja össze, ahol eltérő őslakos csoportok élnek: Kalingában a kalinga, Apayaóban az isnag nyelv terjedt el. Az Egyház az evangelizációban őrzi ezt az örökséget: hagyományos énekek kerülnek a liturgiába, helyi szövetek díszítik a szertartásokat és a szent ruhákat. A püspök szerint az inkulturáció a népek méltóságának elismerése is.
A közösségeknek saját nyelvjárásuk és vének tanácsa van; határ- és földviták, erőszak, vérontás esetén a feszültség szélesebb konfliktussá nőhet. A kapcsolatok helyreállítására szolgál a bodong, a hagyományos békeszerződés; a vének munkáját egyházi képviselők is támogatják, egyik pap a béketárgyaló csoport tagja. A püspök szerint sok megkeresztelt, katolikus iskolában tanult hívőnek még el kell mélyítenie hitét, mert a törzsi ellentétek feledtethetik az evangéliumi értékeket. Sok fiatal már nem akar törzsi harcokat: egyházi találkozókon vesznek részt, önkénteskednek, hitoktatók lesznek.
A béke a föld védelméhez is kötődik. Apayaóban a Kabugao térségébe tervezett nagy vízerőmű 21 településből 11-et eláraszthatna; a közösségek otthonaikat, megélhetésüket és temetkezési helyeiket veszíthetnék. A vikariátus nem támogatja a gátat, tiszteletben tartva az őslakosok döntését, miközben a kérdés jogi vita tárgya. Kalingában a nagyszabású külszíni bányászat aggaszt: a püspök szerint a gazdasági érdekek „oszd meg és uralkodj” módon szítanak megosztottságot, és a tét csupán a pénz és a profit.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔