Az iráni háború hosszú távon átalakíthatja a világrendet
Az Izrael és az Egyesült Államok, valamint Irán közötti háború közvetlen következményei már most is jól láthatók, ám a konfliktus hosszabb távon a Közel-Kelet és a világ geopolitikai alapelveit is átformálhatja. A drónok és rakéták a modern hadviselés meghatározó fegyvereivé váltak, miközben a Hormuzi-szoros és a Báb el-Mandeb veszélyeztetése a világgazdaság sérülékenységére figyelmeztet. A háború az amerikai fegyverbeszerzés hiányosságait is felszínre hozta, ezért évtizedek múlva akár fordulópontként tekinthetnek majd rá.
A nyugati légvédelmi rendszerek és elfogórakéták hatékonyan semmisítették meg az iráni ballisztikus rakéták, cirkálórakéták és drónok jelentős részét. Az amerikai, izraeli, európai és dél-koreai eszközök, valamint a nyugati harci repülőgépek sok támadást kivédtek, illetve a ballisztikusrakéta-indításokat is akadályozták. A védelem azonban nem bizonyult elegendőnek, mert Irán olcsóbban és könnyebben előállítható, rejthető és indítható fegyverekből folyamatosan újabb készleteket tud bevetni.
A támadások mintegy 90 százalékának elfogása sem szüntette meg a veszélyt: a fennmaradó 10 százalék jelentős fizikai és még nagyobb pszichológiai károkat okozott. Az izraeli társadalom és infrastruktúra ellenállóbbnak bizonyult, a Perzsa-öböl államaiban viszont hasonló mértékű károk is katasztrofálisnak számítottak. Az energia-, hajózási és biztosítótársaságok ezért egyre kevésbé bíznak abban, hogy tartós iráni támadásveszély mellett zavartalanul működhetnek.
A konfliktus ezzel megkérdőjelezte a modern öböl menti gazdaságok alapját: azt a feltételezést, hogy ezek az országok békés központjai lehetnek a kereskedelemnek, az energiatermelésnek és a pihenésnek. A térség államai ebből azt a következtetést is levonhatják, hogy a védekezés mellett támadó képességekre van szükségük.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔