Kórházból az utcára: a hajléktalan- és egészségügyi ellátás határai a krízisidőszakban
A hajléktalanellátásban a krízisidőszak minden év november 1-jén indul hivatalosan: fokozott készenléttel, megerősített utcai szolgálattal és lehetőség szerint extra férőhelyekkel. Ilyenkor a közösségi terekben több a megbetegedés, és élesen vetődik fel, kinek a feladata ellátni az egészségügyileg rossz állapotban lévő, hontalan embereket.
A közbeszédet Osvald Ferenc, a Menedékház Alapítvány munkatársának közösségi médiás bejegyzése határozta meg. Egy mindkét lábán részlegesen amputált, önellátásában súlyosan korlátozott, pszichiátriai és szerhasználati problémákkal, öngyilkossági gondolatokkal küzdő férfit orvosigazgatói utasításra bocsátottak el kórházból, azzal, hogy a BMSZKI Dózsa György úti telephelyén fogadják – ahol női szálló és egy nem akadálymentesített intézmény működik. A kerekesszékes beteget éjjel, erősen áthűlve találták meg az utcán. Osvald a helyszínről üzent Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszternek, felidézve, hogy a betegek biztonsága nem lehet politikai vita tárgya; kérte a hajléktalanokkal kapcsolatos kijelentés visszavonását, a kapacitások újragondolását a szociális szakma és a kliensérdekek bevonásával, valamint a két ágazat kompetenciahatárainak tisztázását.
Hegedűs szerint a hidegebb időkben a szociális ágazat elégtelensége az egészségügyön csapódik le, mert a fővárosi belgyógyászati osztályokon sok hajléktalan fekszik, akinek elsősorban szociális ellátásra lenne szüksége. Breitner Péter, a BMSZKI szakmai vezetője a gyökeret az 1993-as szociális törvényben látja, amely a gyors katasztrófaelhárítás logikáján alapul, és azóta sem változott érdemben: önellátó emberek átmeneti elhelyezésére és ehhez kapcsolódó állami finanszírozásra épül, a férőhelyek több mint 90 százaléka ilyen. A BMSZKI Budapest és Közép-Európa egyik legnagyobb szociális szolgáltatója, több mint húsz telephelyen; 14 éve gyűjt adatokat kétezer–háromezer fős, a magyar hajléktalan populációra reprezentatív mintán, amely drámai elöregedést és egészségügyi nehézségeket mutat. Breitner szerint nem lehet csak önellátókat felvenni: ők állnak sorban az ajtók előtt, és az egészségügybe vagy idősotthonokba is csak alacsony hatásfokkal jutnának be.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔