A GTA-ban nem az erőszakot élvezzük, hanem azt, hogy bármit megtehetünk
A Telex Fromann Richárd szociológussal, a JátékosLét Kutatóközpont vezetőjével beszélgetett arról, mi vonzza a játékosokat a Grand Theft Auto-sorozathoz. A hatodik rész tizenhárom év várakozás után jelenik meg, a széria pedig 1997 óta kísérik társadalmi viták, olykor súlyos bűncselekményeket is összefüggésbe hoztak vele.
Fromann szerint a GTA egyik fő vonzereje a cselekvési szabadság: a játékos maga dönti el, mivel foglalkozik, milyen sorrendben teljesíti a feladatokat, és milyen szerepet próbál ki. A sorozatban a spontán játékosság és a szabályokhoz kötött, kihívásokra épülő játék egyszerre van jelen, ahogy Roger Caillois megkülönböztette őket. Saját kutatásai alapján három motivációt említ: a teljesítést, a kapcsolódást és a felfedezést, és mindháromra lehetőséget ad a játék.
A tiltott szerep kipróbálásából szerinte nem következik, hogy a játékos a valóságban is azonosul vele. Ezt a „mintha-tudattal” magyarázza: a játékos tudja, hogy fikcióban vesz részt, ahogy a gyilkost alakító színészről sem gondoljuk, hogy gyilkos szándékai vannak.
A kutatások sem egyértelműek az erőszakos tartalom szerepéről. Egy 2006-os, négy vizsgálatból álló kutatásban az élvezetet az önállóság és az ügyesség megélése, többjátékos módban a kapcsolatok magyarázták. Egy 2009-es, hat vizsgálatos kutatásban az átlagos játékosok motivációját az erőszakos tartalom csak kis mértékben növelte, ha az önállóság és ügyesség élményét is figyelembe vették. Az agresszívabb hajlamúak viszont nagyobb érdeklődést mutattak az erőszakos játékok iránt.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔